Publikációk


Adolf Eichmann személytelen személyisége

Csepeli György-Vági Zoltán
Az Eichmann-recepciók klasszikus dilemmája, hogy Eichmann banális senki vagy maga a földre szállt Gonosz volt. (Arendt 1963) Mindaz, amit Eichmannról tudunk, arra vall, hogy személyiségében nem volt semmi, ami szembeütköző, megragadó lett volna, akár pozitív, akár negatív értelemben. (Cesarini 2004) Képességei átlagosak voltak. Kedvtelései kispolgáriak. Mint meganynyi hasonló helyzetű kortársa, szeretett inni, kirándulni. Az 1930-as évek elején afféle korai James Deanként járta Ausztria útjait, és szolgálati motorjával kápráztatta el a lányokat.   »

Mit gondol a magyar náci?

Csepeli György-Vági Zoltán
A hazai magyar rádiókban, televíziókban, újságokban évek óta vitatkoznak a nyilván felkészült elemzők, politológusok és újságírók, hogy ki náci, ki számít nemzeti radikálisnak, vagy éppen ki a szélsőjobboldali. Ugyanaz a párt, politikus, program, beszéd egyszer ezt a címkét kapja, máskor egy másikat. »

Trianon, 1956, holokauszt: történelmi kudarcok, nemzeti tragédiák

Csepeli György-Vági Zoltán
A Die Zeit magazin néhány hete publikált felméréséből kiderült, hogy az új német generációk sem bagatellizálják el a Hitler-érát. Sőt: a náci múltat a különböző korosztályok közül éppen a tinédzserek szégyellik a leginkább. De hogyan látjuk saját történelmünket mi, magyarok? Mit érzünk sikernek, és mit tartunk kudarcnak? Mi fáj jobban: Mohács, Trianon, vagy a holokauszt? »

Magyarország 2010: válság és tekintélyelvűség

Csepeli György-Vági Zoltán
A gazdasági válságok mindenfelé kiélezik az amúgy létező társadalmi konfliktusokat. De hogyan hat a mostani válság a magyarokra? Mire vágyunk és kiktől félünk? Változik-e véleményünk a demokráciáról, a cigányokról vagy éppen a zsidókról? És egyáltalán: mit gondolunk magunkról és jövőnkről? Az ELTE Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontjának elemzése. »

A holokauszttagadás-ipar: gázkamrától az internetig

Kádár Gábor-Vági Zoltán
 „Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.” Állítólag ezt mondta Eisenhower tábornok, miután a saját szemével látta, hogy mit műveltek a nácik a táborokban.   »

Magyar állampolgárok deportálása: a mauthauseni fogolykártyák adatainak elemzése

Barna Ildikó
Az alábbiakban a mauthauseni fogolykartonok adatainak elemzését mutatjuk be. Az adatbázis 7 071 fogolykarton adatait tartalmazza, amelyek két típusúak. Az 1-es típusú kártyából 6 865-öt, míg a 3-as típusúból 206-at rögzítettek. Vannak olyan adatok, amelyeket az utóbbiak esetében nem lehetett lekódolni. Az ilyen változóknál az elemzésben csak az 1-es típusú kártyákat szerepeltetjük. A mellékletben részletesen bemutatjuk az egyes változók kódolásának módját. kitérünk a kódolás során felmerülő nehézségekre is.  Az adatbázis nem tekinthető mintának, mivel nem tudjuk, hogy a teljes sokaságból milyen módon „képződött”, ezért az elemzés során a kartonok összességére mindvégig teljes sokaságként fogunk utalni. Mindazonáltal a kartonok nagy elemszáma mindenképpen releváns következtetések levonását teszi lehetővé.Az elemzés során, ahol lehet, közöljük a DEGOB jegyzőkönyvek elemzésének eredményeit[1], így lehetőség nyílik az adatbázis és a túlélők adatainak összevetésére. »

Szolidaritás és embermentés a koncentrációs táborokban

Túlélési stratégiák - projekt   A magyar tömegtranszportok május 16. és július 11. között érkeztek Birkenauba. Nem ezek voltak azonban az első Magyarországról induló szerelvények. Április végén a németek két vonatot már a haláltáborba küldtek. A vagonokban a kistarcsai és bácstopolyai internálótáborokból, valamint a budapesti börtönökből összegyűjtött zsidók voltak. A tömegdeportálások lezárulása után, július 19-én és 24-én két újabb transzport jött, összesen 2720 fogollyal. Az április vége és július vége között deportált több mint 440 ezer magyar zsidó közül 15 ezren Kelet-Ausztriába kerültek, a többieket mind Auschwitz-Birkenauba küldték. »

Ellenállás és önmentés a vidéki zsidóság 1944-es elhurcolása során

Túlélési stratégiák - projekt   A holokauszt áldozatait gyakran érte a vád, hogy nem fordultak szembe gyilkosaikkal, hanem úgy vonultak a gázkamrákba, mint „a vágóhídra menő birkák”. Ez a szemlélet csak és kizárólag a fegyveres harcot tekinti ellenállásnak. A náci népirtási szándékokkal ugyanakkor harcba lehetett szállni kézigránátok és géppisztolyok nélkül is. Az elrejtőzés, a szabályok be nem tartása, a vesztegetés mind olyan fegyverek voltak, amelyek végső soron zsidó életek megmentéséhez, tehát a népirtók szándékainak megakadályozásához vezettek.   »

Porrajamos – the persecution of the Roma

Between the two World wars the ‘Roma question’ was much less in the centre of public attention than the ‘Jewish question’. Parliament did not pass anti-Roma laws and there were no lengthy debates on how to define a ‘Gypsy’; the (far) right had no agenda for the containment of the Roma community, its exclusion from Hungarian society or the confiscation of property.  The part of the Hungarian society, however, watched the Roma with racist prejudices. Although some Roma groups (makers of adobes, second-hand dealers, tinkers, craftsmen, seasonal agricultural workers) played an important part in the local economy, and many highly respected Roma musicians enjoyed wide popularity, the majority of the Roma lived on the edge of the society as second class citizens in great poverty and without the hope of advancement. »

Túlélési stratégiák a lágerekben

Túlélési stratégiák - projekt   Ahogy a keresztény lakosság szolidaritási és embermentési hajlandóságának tárgyalásakor felmerül a kérdés, hogy vajon mit tudtak a holokauszt realitásáról, úgy érdemes azt is megvizsgálni, milyen információkkal rendelkeztek az áldozatoknak arról, mi várja őket a birkenaui rámpán és azon túl. »

Political anti-semitism in Hungary

1. Anti-Semitism in Hungary in the ‘Golden Era’ While political and public discourse in the Reform Era was far from devoid of anti-Jewish arguments and pronouncements, anti-Semitism as an ideology in its modern organised form appeared in Hungary only in the second half of the 19th century. This phenomenon was not unique to Hungary, however. »

Hazatérés és kivándorlás

Túlélési stratégiák - projekt   Kertész Imre Nobel-díjas regényének főhőse, Köves Gyuri a koncentrációs táborból hazatérve ellentmondásos fogadtatásban részesül. Van, aki kétségbe vonja a gázkamrák létezését, és tulajdonképpen Köves szenvedéseit is. Mások együttérzéssel telve kérik, meséljen megpróbáltatásairól, és nem értik, hogy erre nem képes. Lakásában már idegenek laknak, akik be sem nem engedik a deportálásból hazatért fiút. Apja haláláról a holokausztot Budapesten túlélő szomszéd zsidóktól értesül. Az ezt követő rosszízű, kölcsönös értetlenséggel teli beszélgetés során Gyuri és Fleischmannék megpróbálják elmondani egymásnak, hogy mit és miért tettek, vagy nem tettek a megelőző hónapok alatt. A regény utolsó jelentében Köves (tulajdonképpen maga Kertész) megáll a ház előtt: „[…] ahogy körülnéztem ezen a szelíd, alkonyati téren, ezen a viharvert s mégis ezer ígérettel teli utcán, máris éreztem, mint növekszik, mint gyülemlik bennem a készség: folytatni fogom folytathatatlan életemet.” A DEGOB-jegyzőkönyveket tollba mondó túlélők ugyanezt tették: hazatértek, és minden megpróbáltatás, veszteség dacára megpróbálták folytatni életüket.   »

Felszabadulás: bosszú és megtorlás

Túlélési stratégiák - projekt   „A németek eltűntek. Az őrtornyok üresen álltak. Ma úgy gondolom, hogy már csak Auschwitz puszta létezése miatt sem volna szabad senkinek gondviselésről beszélni, de akkor, ott szélként söpört végig a lelkeken a nagy bibliai megmenekülések története” – így emlékezett Primo Levi olasz író arra a napra, amikor a SS-őrség elhagyta a monowitzi koncentrációs tábort.1 Vincze Lászlót Ausztriában szabadították fel az amerikai csapatok, április 30-án, hétfő délután fél kettőkor. A megmenekülés pillanatát ő is katartikus élményként idézte fel: „Még nem tudom, mit hoz a holnap, mi vár rám, jó vagy rossz, mit tartogat számomra még a balsors, azt azonban ezekben a felemelő pillanatokban tudtam, hogy ez a dátum, mostani második megszületésem hátralévő életem utolsó percéig emlékezetes lesz.”2 Hasonlóképpen fogalmazott Klein Cecília is a felszabadulás napjára emlékezve: „Május 5-e volt, újjászületésünk napja”.3 »

Hungarian jews in Auschwitz-Birkenau

1. Auschwitz before 1944   The Third Reich’s largest camp complex was built 70 km south-west of the Polish city of Krakow, in Upper-Silesia annexed by Germany. The idea of building the camp was first broached at the end of 1939 by SS leaders in charge of punitive operations against the Polish intellectuals and the resistance movement, as, following waves of arrests, Polish prisons became quickly overcrowded. The Germans spent months looking for the ideal location. In early 1940 the decision was made: the camp was to be built on the grounds of an abandoned Polish army barracks outside Auschwitz (Oświęcim in Polish). At the end of April 1940, the SS Reich Leader Heinrich Himmler ordered the construction of a concentration camp in Auschwitz. »

Hungarian extremists: the Arrow Cross Movement

1. Arrow Cross before the German Occupation   The most relevant Hungarian right-wing extremist political force was the Arrow Cross Party –Hungarist Movement. It was led by a former general staff officer, Ferenc Szálasi, who successfully integrated squabbling pro-Nazi movements and developed ‘Hungarism’, a muddled xenophobe ideology with widespread appeal.   »

Radikális tanácstalanság: A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásáról alkotott vélemények szociológiai háttere

Konfliktusmonitoring - projekt   Az ELTE TÁTK Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja által megrendelt, s a Marketing Centrum által 2010. szeptember 9 és 24 között lebonyolított országos, 18 éven felüli magyar állampolgárokra reprezentatív, 1011 fő megkérdezésére alapozó közvélemény-kutatásban a társadalmi konfliktusokkal kapcsolatos lakossági véleményeket mértük fel. Kérdőívünk más kérdések mellett tartalmazott egy olyan kérdésblokkot is, melynek segítségével a cigányok és nem cigányok közötti konfliktusok megoldásával kapcsolatban tudakoltuk a mintába kerültek véleményét. A konfliktusok csökkentésének, megoldásának különböző módjai közötti választás lehetőséget teremt a cigányokkal kapcsolatos előítéletek vizsgálatára, a cigányok befogadásával, valamint a többségi társadalomból való kirekesztésével összefüggő attitűdök felmérésére. A következőkben a négy kérdésre adott válaszokat mutatjuk be. Először a négy kérdés alapmegoszlásairól lesz szó. Azután a befogadó és kirekesztő attitűdök mögött munkáló szociológiai jellemzőket vesszük sorra, s végül áttekintjük, hogy a válaszok alapján csokorba rendeződnek-e a befogadó, ill. kirekesztő attitűdök.   »
új tekintélyelvűség, kutatás, Magyarország, szélsőjobb, demokrácia, állampolgár, állam, előítéletesség, sztereotípia, kisebbség, nacionalizmus, attitűdök, rendszerváltás, roma, magyar zsidók, diszkrimináció, szélsőjobb, nemzeti radikális, holokauszt, nyilas, holokauszttagadás, Trianon, nemzeti tudat, nemzeti tragédia, kollektív emlékezet, rasszizmus, antiszemitizmus, társadalmi konfliktus, mítosz, szegregáció

Cigányok és zsidók: diszkrimináció és intolerancia a mai magyar társadalomban

Konfliktusmonitoring - projekt   Az elmúlt év (2010) őszén az ELTE Társadalomtudományi Karának Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja országos kérdőíves vizsgálatot végzett, melynek egyik, ha nem központi témája a kisebbség-többség viszony néhány vonatkozásának felmérése volt. A közel azonos kérdőívvel lebonyolított adatfelvételek során egy 1000 fős, véletlenszerűen kiválasztott országos reprezentatív minta mellett két 100-100 fős elemszámú mintát is kialakítottunk. Egy kelet-magyarországi, nemzeti radikális eszmék jegyében működő szervezet tagjaiból véletlenszerűen kiválasztott csoport kontroll mintáját az azonos területen működő, közel azonos életkorú, céljai szerint a nemzeti vagy politikai kérdésekkel nem foglalkozó, környezetvédő („zöld”) civil szervezet tagjai közül választottuk. A továbbiakban a három mintán végzett összehasonlító vizsgálatok eredményeit ismertetjük.   »
új tekintélyelvűség, kutatás, Magyarország, szélsőjobb, demokrácia, állampolgár, állam, előítéletesség, sztereotípia, kisebbség, nacionalizmus, attitűdök, rendszerváltás, roma, magyar zsidók, diszkrimináció, szélsőjobb, nemzeti radikális, holokauszt, nyilas, holokauszttagadás, Trianon, nemzeti tudat, nemzeti tragédia, kollektív emlékezet, rasszizmus, antiszemitizmus, társadalmi konfliktus, mítosz, szegregáció

Nemzeti tudat, nemzeti tragédiák

Konfliktusmonitoring - projekt   2010 őszén az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont országos kérdőíves vizsgálatot végzett. A kutatás egyik legfontosabb célja a magyar felnőtt népesség nemzettudattal kapcsolatos attitűdjeinek felmérése volt. A közel azonos kérdőívvel lebonyolított adatfelvételek során egy 1000 fős, véletlenszerűen kiválasztott országos reprezentatív minta mellett kontrollként két, egyenként 100-100 fős elemszámú mintát is kialakítottunk. Az első kontrollminta egy kelet-magyarországi, nemzeti radikális eszmék jegyében működő szervezet tagjaiból véletlenszerűen kiválasztott csoportból, a második pedig az azonos földrajzi területen működő, közel azonos életkorú, céljai szerint a nemzeti vagy politikai kérdésekben nem érintett, civil környezetvédő „zöld” szervezet tagjaiból állt össze. A továbbiakban e három minta alapján mutatjuk be a nemzeti tudat és a tekintélyelvűség összefüggéseivel kapcsolatos vizsgálatok eredményeit. »
új tekintélyelvűség, kutatás, Magyarország, szélsőjobb, demokrácia, állampolgár, állam, előítéletesség, sztereotípia, kisebbség, nacionalizmus, attitűdök, rendszerváltás, roma, magyar zsidók, diszkrimináció, szélsőjobb, nemzeti radikális, holokauszt, nyilas, holokauszttagadás, Trianon, nemzeti tudat, nemzeti tragédia, kollektív emlékezet, rasszizmus, antiszemitizmus, társadalmi konfliktus, mítosz, szegregáció

Régi és új tekintélyelvűség: család és az állam

Új tekintélyelvűség - projekt   A tekintélyelvűség a személyiség szocializációs úton interiorizálódott társadalmilag meghatározott mintája, melynek lélektani és társadalmi összetevőit elsőként a freudo-marxizmus írta le a XX. század első felében. Az elmélet értelmében a társadalmi meghatározottság a családban fordul át belső meghatározottsággá. A leírás kétosztatú személyiség konstrukciót eredményezett. Az egyik osztályba a „tekintélyelvű”, a másik osztályba a „demokratikus” személyiségek kerültek. (lásd részletesen: Erős Ferenc: Pszichoanalízis, freudizmus, freudomarxizmus. Budapest, Gondolat,1986.)   »
új tekintélyelvűség, régi tekintélyelvűség, kutatás, Magyarország, szélsőjobb, demokrácia, állampolgár, állam, előítéletesség, sztereotípia, kisebbség, nacionalizmus, attitűdök, rendszerváltás, roma

New authoritarianism

Új tekintélyelvűség - projekt   In September of 2010 we carried out a survey on a national representative sample1 on the problems of the new and old authoritarianism. The research was supported by the Social Conflicts Research Center (Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont) of the Eötvös Loránd University.2> Our aim was to understand the process resulting in growing prejudices and chauvinism in Europe generally and in Hungary particularly.   »
új tekintélyelvűség, régi tekintélyelvűség, kutatás, Magyarország, szélsőjobb, demokrácia, állampolgár, állam, előítéletesség, sztereotípia, kisebbség, nacionalizmus, attitűdök, rendszerváltás, roma

A magyar nemzeti autosztereotípia átalakítása

Nemzetek Európája - projekt   „Minden nyelvnek, minden népnek, minden civilizációnak van egy domináns Én-je, amely a világot regisztrálja, uralja és ábrázolja is. Olyan alany ez az állandóan munkálkodó kollektív Én, amellyel egy nagy közösség - nemzet, nép, kultúra - több-kevesebb sikerrel, de általában véve azonosítani tudja magát” (Kertész 2001: 293).   Az egyén szintjén, a személyes siker záloga, amit az egyén saját képességeiről gondol, illetve amit szüleitől, környezetétől örökségül a kultúra közvetítésével, valamint viselkedésmintaként kap. A fejlődés úgy folytatódik, hogy a tetterős, életképes egyén önbecsülése pozitívabb, tervei hosszabb távúak, önmagával és a külvilággal kapcsolatos várakozásai kedvezőbbek lesznek. Ez az identifikáció adja a tetterőt, az önbizalmat, azt, hogy terveket kovácsoljunk, hogy saját kezünkbe vegyük jövőnk irányítását. Kertész Imre gondolatával élve, nemzetek szintjén, a „kollektív Én” adottságai azok, amik jellemzően a nemzet lelki egészségéért, és életképességéért felelősek. Ebben a megközelítésben a nemzeti kollektív Én tulajdonságkészlete az, amit úgy írhatnánk le, mint leegyszerűsített, és széles körben elterjedt elképzeléseket a saját nemzet tagjairól. Ez pedig nem más, mint maga a nemzeti autosztereotípia. »
identitás, brand, marketing, Magyarország, sztereotípia, nemzetközi, demokrácia

Nemzetek boldogsága és annak forrása az Easterlin-paradoxon tükrében

Nemzetek Európája - projekt   Létezik-e „nemzeti boldogság”? Lehet-e egy ország boldog vagy boldogtalan? Ha igen, milyen különbségek lehetnek az országok között, és melyek lehetnek a meghatározó tényezők az eltérésekben? Talán a gazdasági fejlettség vagy a kulturális értékrendszer különbségei? Jelen tanulmányban azt szeretnénk röviden megvizsgálni, hogy a világ különböző országainak állampolgárai mennyire elégedettek a saját sorsukkal, életükkel, milyen a szubjektív boldogságérzetük, valamint milyen országok közötti különbségek vannak. A nagymintás nemzetközi vizsgálatok eredményei alapján bemutatjuk a világ „boldogság-térképeit”, ahol plasztikusan láthatóvá válnak a nemzetek közötti különbségek mintázatai. A jól körülhatárolható különbségek elemzésénél pedig a tényleges oksági kapcsolatok feltárására teszünk kísérletet. Az első és az utolsó bekezdésekben ugyanis arra a kérdésre keressük a választ, hogy az élettel való elégedettség és a boldogságérzet növekedésének melyek az elsődleges meghatározó tényezői, mitől is függnek; vagyis az okokra vonatkozó hipotéziseket ellenőrizzük. Valóban egy ország lakosságának általános boldogsága alapvetően az anyagi jólét, a magas életszínvonal függvénye, vagy ez csak egy olyan látszat, amely mögött az igazi okok a felszínes vizsgálatoknál látensek maradnak? Richard Easterlin már 1974-ben felhívta a figyelmet arra a meglepő jelenségre, hogy bár egy adott országban a gazdagabbak általában elégedettebbek az életükkel, boldogabbnak mondják magukat a szegényebbeknél, de a gazdasági növekedés nem vagy nem szükségszerűen korrelál az emberek boldogságérzetével, sem individuális, sem makró szinten. Álláspontja szerint tehát önmagában a GDP növekedése nem teszi boldogabbá az embereket. Easterlin azt állítja, hogy az anyagi javakban mért növekedés és a szubjektív jóllét között legfeljebb együtt járásról beszélhetünk, de semmiképpen sem oksági kapcsolatról. Ezt a látszólagos vagy valós ellentmondást nevezzük Easterlin-paradoxonnak. Ezen paradoxon körüli tudományos diskurzus rövid bemutatása mellett a tanulmány utolsó részében egy saját oksági modellt („Megbontott Boldogság Modell”) mutatok be részletesen, amely a paradoxon feloldására, a szubjektív jóllét oksági magyarázatára kínál alternatívát. »
Magyarország, nemzetközi, kutatás, attitűd, identitás, demokrácia

A magyar nemzeti radikalizmus fenomenológiája

Nemzeti radikalizmus, szélsőjobb - projekt   2010 őszén az ELTE Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja és a Debreceni Egyetem munkatársai egy kelet-magyarországi nemzeti radikális szervezet vezetőivel, tagjaival készítettek csoportos interjút, melyet három egyéni narratív életútinterjú követett.1 Az interjúk szövegét legépeltettük és a leírt szöveg vizsgálatára a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének egyik kutatóját, valamint az ELTE Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Programja hallgatóit kértük föl.2 »
kutatás, Magyarország, szélsőjobb, demokrácia, előítéletesség, sztereotípia, kisebbség, nacionalizmus, attitűdök, rendszerváltás, roma, magyar zsidók, diszkrimináció, szélsőjobb, nemzeti radikális, holokauszt, nyilas, holokauszttagadás, Trianon, nemzeti tudat, Szent Isntván, nemzeti tragédia, kollektív emlékezet, rasszizmus, antiszemitizmus, társadalmi konfliktus, mítosz, szegregáció

Főnemesi származásúak nemzetképe: „Aki úr volt a régi világban, a bajban se hagyja magára az országot!”

Nemzetek Európája   „A ’70-es évek végén, 31 évesen látogattam Magyarországra először – mesélte egy németországi emigrációból hazatelepült, jelenleg Budapest környékén élő grófnő. – A nagymamámhoz mentem, akivel sosem találkoztunk még azelőtt. Beléptem a szobájába, ott ült a karosszékben, mögötte Nagy-Magyarország térképe, óriási családfa és az ősök képei. Megkérdezte, hogy beszélek-e franciául, természetesen francia nyelven. Évek óta nem használtam a franciát, kicsit bizonytalanul feleltem, hogy valamennyire beszélek. Erre roppant szigorúan azt mondta, hogy ha itthon maradtál volna, nem engedhetted volna meg magadnak, hogy ne beszélj tökéletesen idegen nyelveket. Meg hogy tulajdonképpen mit csináltam én évekig… Szabad voltam, válaszoltam, de el is szégyelltem magam. Akkor nagyon erősen belegondoltam abba, hogy lényegében mit csináltam én ezzel a szabadsággal, használtam-e bárkinek egyáltalán.” Jelen írásom célja, hogy megértsem és megérttessem az idézett „sűrű” történetet: hogy értelmezni tudjuk a berendezést – különösen a kiemelt helyet elfoglaló térképet és arcképcsarnokot –, az elhangzott mondatokat, azaz a családról, a hazáról, a magyarságról és az emigrációról, a kötelességekről és a szabadságról, valamint az arisztokráciáról, illetve a főnemesekhez „méltó viselkedésről” alkotott különféle képzeteket.   »
arisztokrácia, nacionalizmus, emigráció, nemzeti, identitás, attitűd, kommunizmus, kutatás, kisebbség

Transznacionális nemzetépítés kirekesztett kisebbségekből: tematizációk és többségi meghatározottság a nemzetközi roma mozgalomban

Nemzetek Európája - projekt   Az 1971-ben megtartott, első roma világkongresszus óta eltelt negyven évben igen különböző helyzetekben, különböző nyelveket beszélő, igen eltérő kultúrájú cigány csoportok teremtettek maguknak közös szimbólumrendszert és világot. E közösség tagjai ma a gyakorlatban változatlanul az alapvetően nemzetállami védelmekre berendezkedett európai kisebbségvédelmi rendszer kiszolgáltatottjai (erős, védelmet nyújtó, vagy legalább nemzetközi szinten felszólaló anyaországok nélkül), ugyanakkor több nemzetközi fórumon speciális konzultatív státusszal rendelkeznek. A nemzeti mozgalmak és a nemzetek születése kapcsán írt könyvtárnyi irodalom alapján érdemes e „nemzetépítés” egyes állomásait és csomópontjait körüljárni. Mindezidáig kevés figyelem irányult arra a dinamikára, ami a kisebbségi identitások esetében általában, így a roma önszerveződésben is a többségi meghatározottságot rajzolja ki a forrásoktól a megengedett reprezentációkon át a kultivált tartalmakig. Ennek feltárása most is elmarad, néhány pontot azonban igyekszem azonosítani. »
roma, magyar, identitás, kisebbség, roma holokauszt, attitűd, sztereotípia

Szülőgyilkosságok: történeti, kulturális, társadalomlélektani elemzés

Orestes-projekt   Szemtanúk vagyunk valamennyien. Különösen azok vagyunk kriminológusként. Kérdés csak az, hogy a „kriminális” szemlélőiként pusztán a bűntett aktusára figyelünk, vagy rányílik a szemünk a bűnt konstruáló világra is – bölcselkedik Richard Quinney. (Quinney, 2000. ix.)   »
gyilkosság, szülőgyilkosság, börtön, Magyarország

A rossz esztétikája

Orestes-projekt   Aunay község Fauctrie nevű falujában Francois-Eduard Baudouin békebíró és Louis-Leandre Langliney jegyző 1835. június 3-án Pierre-Margrin Riviere házában három holttestet talált. »
gyilkosság, szülőgyilkosság, börtön, Magyarország

Az el nem múló feudalizmus

Posztfeudalizmus - projekt   A társadalmi rendszer üres absztrakció, ha nem látjuk meg benne az embert, aki a rendszer által formált valóság keretei között érez, vágyakozik, gondolkodik és cselekszik. Az emberrel sem megyünk messzire, ha viselkedése megfigyelése, leírása és magyarázata során nem vesszük figyelembe a rendszert, mely határt szab vágyainak, kijelöli mozgása pályáját. A rendszer benne él az emberben, miként az ember benne él a rendszerben. Sem a rendszer, sem az ember nem örökkévaló. Együttesük az idő rendjében keletkezik, s abban lesz végük is. Létükért pusztulásukkal fizetnek. »
új tekintélyelvűség, kutatás, Magyarország, demokrácia, állampolgár, állam, előítéletesség, sztereotípia, kisebbség, nacionalizmus, attitűdök, rendszerváltás, roma, magyar zsidók, diszkrimináció, tolerancia, nemzeti tudat, társadalmi konfliktus, szegregáció

A budapesti romák - 2010

Simon Dávid
Budapesti romák projekt  2010-ben kezdtük meg azt a vizsgálatot, amely a fővárosi cigányság gazdasági tevékenységével kapcsolatos kvalitatív kutatások felhasználásával átfogóbb, kvantitatív képet kíván nyújtani e roma populáció gazdasági jelenlétéről és az egyes, társadalmi konfliktuspotenciálokhoz hozzájáruló attitűdjeiről. A kutatás az ELTE TÁTK Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Programja és a Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont közreműködésével valósult meg.   »
Budapest, romák, kutatás, kérdőív, gazdaság, megélhetési stratégia

Internetezés és értékek

Társadalom az információs korban - projekt   Az információs társadalom kutatása két nagy területet fog át. A digitális szakadék kutatói évről-évre beszámolnak a szakadék szűküléséről a világ társadalmaiban (Angalesz-Tardos 2005; Fábián et al. 2007). E kutatók számára a digitális szakadék szűkülésének legfontosabb változója a szélessávú internethasználat elterjedése a társadalom különböző szegmenseiben. Az internet által teremtett világ kutatói az internethasználók különféle típusainak kialakulására, a hálózatosodásra, a wiki-tudás jellemző vonásaira összpontosítanak (Nyíri 2008). A World Internet Project keretében folyó kutatások eredményei alapján tudjuk, hogy az internet használatától való tartózkodás oka nem feltétlenül az anyagi szegénység, hanem inkább a restség (Dessewffy, Rét 2005). Ok lehet a tájékozatlanság, a technofóbia vagy az új dolgokkal szemben gyakran tapasztalható közömbösség. Ezzel ellentétben feltételezhető, hogy az internet használatára késztetnek az internet adta lehetőségekre vonatkozó ismeretek, a kíváncsiság, a nyugtalanság. Nem tudunk olyan kutatásról, ami az internethasználat meglétét vagy hiányát magyarázó motivációs lánc döntő fontosságú elemét, a társadalmilag megszerkesztett valóság jelentéseit végső soron meghatározó kognitív elemeket, az értékeket vizsgálná (Berger, Luckmann 1998).   »

A tolerancia és az internethasználat összefüggései

Társadalom az információs korban - projekt   Tolerancia nélkül a modern társadalmak konfliktuspotenciálja az elviselhetetlenségig fokozódna. Az individualizáció nagyon sokféle érdek és érték mentén képződő csoportok létrejöttét teszi lehetővé, amelyek nyíltság, megértés és kölcsönös kommunikáció nélkül nem lennének képesek egymást elviselni.   »

Internetezés és az erkölcsi értékrend összefüggései Európában

Társadalom az információs korban - projekt   Az Európai Unión belül az egyes országokat elválasztó határok a mindennapi élet szempontjából nézve semmivé váltak. Az internet eleve nem ismeri a határokat. A történelem azonban nem vált semmivé. Az egyes országokat megkülönböztető történelmi és kulturális sajátosságok ma is elevenek. Kérdés, hogy a régről örökölt történelmi és kulturális meghatározottságok és az új infokommunikációs eszközök elterjedése és használata az egyes európai országokban mutat-e valamilyen megfelelést? Ebben a fejezetben arra teszünk kísérletet, hogy megkeressük Magyarország helyét az egységesnek elképzelt európai információs térben. »

Magyarok a német koncentrációs táborokban

Kádár Gábor – Vági Zoltán
A német megszállást követő egy évben több mint fél millió magyar állampolgár került különböző német táborokba. Túlnyomó részük zsidó volt. Közülük 430 ezer főt Auschwitz-Birkenauba, 15 ezret pedig az ausztriai Strasshof környékére deportáltak. A birkenaui szelekció túlélői továbbküldött transzportokkal hamarosan a Birodalom valamennyi nagyobb náci koncentrációs táborában feltűntek. Északon és keleten egészen Varsóig, Stutthofig, sőt a lettországi Rigáig jutottak. A német rendőrségi szervek „egyedi akció” (Einzelaktionen) során zsidók további ezreit kerültek Mauthausenbe és melléktáboraiba. 1944 őszétől a nyilasok mintegy 50 ezer munkaszolgálatost és budapesti zsidót adtak német kézre. Egy részüket először az Alpok előtt létesítendő német védvonalon dolgozatták, majd a front elől a Mauthausen-táborrendszerbe (Gunskirchen, Gusen, Ebensee, Melk stb.), illetve a Birodalom belsejébe szállították őket. Az 1944-es év utolsó deportáltjait, köztük sok ezer romát is, a nyilasok ezrével küldték Dachauba, Flossenbürgbe, Buchenwaldba, Ravensbrückbe. »

Magyar állampolgárságú fogolycsoportok a náci lágerrendszerben

Dancs István-Kádár Gábor
„Jedem das Seine” („Mindenkinek a magáét”) - hirdette a felirat a buchenwaldi koncentrációs tábor bejáratán. A náci koncentrációs táborok adminisztrációja által minden fogolyról kiállított személyi kartonok faji univerzumában szigorú csoporthierarchia érvényesült: a piramis csúcsán a német árja férfi állt, mindenki csak utána következett. A legmegvetettebb státusza természetesen a kiirtandó zsidóknak volt. Őket néha még a szlávokat és romákat jelző untermensch (alacsonyabb rendű ember) kategóriára sem tartottak érdemesnek, inkább a gegenmensch (ellenember) megnevezést használták.     »

Magyar fogolytranszportok a náci táborokban

Dancs István
1944-1945-ben a magyar állampolgárokat több hullámban hurcolták náci táborokba. Az utazást és az érkezést túlélőket a német hadiipar munkaerőigénye és a katonai helyzet alakulása, a táborrendszer evakuálása következtében újabb és újabb lágerekbe szállították. A fogolykartonok feldolgozása során létrejött adatbázisok   alapján a következő nagyobb transzporthullámok azonosíthatók: »

Német SS és rendőri szervek Magyarországon

Kádár Gábor-Vági Zoltán
A nácik által megszállt Európában sok ezer, különböző jellegű láger működött. Voltak köztük kényszermunkatáborok (Zwangsarbeiterlager), munka-nevelő táborok (Arbeitserziehungslager), rendőrségi internálótáborok (Polizeihaftlager), fiatalkorúaknak fenntartott táborok (Jugendschutzlager). A fogolykártyákon szereplő magyar állampolgárságú deportáltak azonban elsősorban a náci koncentrációs táborokba Konzentrationslager, röviden KL, vagy KZ), illetve az ezek alárendeltségében működő, általában kényszermunkatáborként, hadiüzemként funkcionáló altáborokba (Nebenlager), külső munkacsapatokba (Aussenkommando) kerültek.  Az SS adatai szerint 1944-ben - amikor a fogolykártyák zöme keletkezett - 24 fő koncentrációs tábori központnak (Stammlager) alárendelve 1000-1200 kisebb altábor működött. E lágerrendszer legnagyobb „beszállítói” azok a különböző náci rendőri szervezetek voltak, amelyek részben a Birodalomban (és a hozzá csatolt területeken), részben pedig a megszállt országokban működtek. »

Szolidaritás és embermentés a vidéki Magyarországon, 1944 tavaszán

Túlélési stratégiák - projekt   Bibó István 1948-ban írta le azóta klasszikussá vált, és soha meg nem cáfolt sorait a holokauszt alatti szolidaritásról és embermentésről: "csak csepp volt a tengerben, s nem is az ellenségesség tengerében, hanem [...] a zavarodottság, az ingadozás, a segíteni nem merés és a segítség előli kitérés tengerében [...] Elmondhatunk annyi igaz történetet, amennyit akarunk, az emberszeretet és a segítés hazai hőseiről; azt komolyan egy percig csak képzelni is, hogy az üldözött zsidóság egészének a magyarság egészével szemben hálára van oka, hogy az üldözések alatt a magyarság viselkedése folytán vele jobban összeforrt, mint addig [...] azt komolyan nem állíthatja senki sem”.1 Az itt következő oldalakon ezeket a cseppeket próbáljuk megtalálni a DEGOB-jegyzőkönyvek Auschwitzot megjárt visszaemlékezőinek történeteiben.   »