A nagy- és kisbicsérdi (ma: Bicsérd néven egy község) cigánytelepen élő romákat 1937-ben kitiltották a községből, ahová ezután csak hatósági kísérettel léptek be. 1938-tól rendszeressé vált a cigánytelepek és lakóinak kényszerfertőtlenítése. 1942-ben a férfiakat, 1944-ben már a nőket is kényszermunkára vitték. 1944 áprilisában a helyi hatóságok névszerinti listákat készítettek a romákról.

1944. november 2-án a szabadszentkirályi csendőrőrsparancsnokság értesítette a helyettes körjegyzőt, hogy november 4-én elviszik az összes helyi cigányt, és ehhez 5 lovas kocsira lesz szükség. 4-én reggel öt órára fel is sorakoztak a kért járművek, amivel – a helyettes körjegyző jelentése szerint – „a nagybicsérdi és kibicsérdi cigánytanyán lévő összes cigányokat, nemre és korra való tekintet nélkül […] csendőrhatalmi kísérettel Pécsre szállították.” A hivatalnok azt tudakolta felettesétől a szentlőrinci főszolgabírótól, hogy mit tegyen a cigányok hátrahagyott ingóságaival, hiszen „mindkét községi cigánytanyán ingóságok maradtak, és Kisbicsérd községben élő jószágállomány is”. November 9-i válaszában a főszolgabíró arra utasította a helyettes körjegyzőt, hogy az ingóságokat és a jószágokat gondosan felleltározva vegye községi kezelésbe és elismervény fejében kölcsönözze ki a rászorulók, menekültek, hadba vonultak családtagjai között.

Mialatt döntés született a cigányok javainak elrablásáról, a tulajdonosokat a komáromi Csillagerődbe hurcolták. A Nagybicsérdről deportált, 12 éves Bogdán Aranka később így emlékezett a fogságra: ”se fürödni, se vécézni nem tudtunk. Minden tele volt az emberi piszokkal, halomszámra voltak a halottak. Voltak ott kisgyerekek, szopósok, két, három évesek, mind meghaltak szegények.” Aranka kishúga, a másfél éves Ilona is köztük volt: „Füstölt a trágya, mert esett az eső, és a ganajra dobták a meztelen gyerekeket. Még meleg volt az a kis halott, ahogy kidobták. Ráesett az eső, ősz volt, szabályosan gőzölgött. Istenem, a másfél éves kicsi húgom is kidobták a trágyára.” A Csillagerődben a munkaképes nőket és férfiakat kiválasztották és Németországba deportálták. A bicsérdiek Dachauba, Berlinbe, Mauthausenbe és Bergen-Belsenbe kerültek, ahol többen meghaltak.

A gyerekeket és édesanyjukat szabadon engedték. Több már bicsérdi cigánnyal együtt Bogdán Aranka és édesanyja is hazatértek. Házukat kifosztva találták. A helyi körjegyző nem látta szívesen a visszaérkező romákat. A szentlőrinci főszolgabírónak írott feljegyzésében azt javasolta, hogy a cigányokat telepítsék az állami tulajdonba vett erdőkbe, ahol „lehetőleg távol minden emberi lakóhelyhez (sic) […] erélyes és katonás szellemű erdőőrök” felügyelete alatt élnének. A tervből nem lett semmi.

Források: Karsai 1992, 119-121. o.; Karsai 2006. Bársony-Daróczi 2004, 139. o.; Lakatos-Tóth 2010.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Konfliktustérképek

Integrált Térinformatikai Rendszer

Roma holokauszt: deportálások, tömeggyilkosságok 1944-1945

Jelmagyarázat